Így épül újjá Toyotánk

Szilent nájt 2 - 2010 december 29.

A mai nap az okmányirodában kezdődött. Toyós műszaki vizsgája már jó régen volt, de mivel a sasszemű biztosok észrevették, hogy az autó már nem bordó, hanem narancssárga, ezt fel is írták az adatlapra. A rendszámra viszont nem tettek matricát. Ez a papír elvileg november 13-ig volt érvényes, pontosabban ennyi ideig pótolta a forgalmit, és lehetett - volna - vele közlekedni. Kis késéssel, de végre sikeresen bevezették mindezt a forgalmiba. 6500 forintért. A kis rendszám hátra 12 ezer lesz, a matrica előre meg ki tudja. Remek.
Délután ismét Bencénél töltöttem. Először elpakoltunk mindent, amit Butortól hoztunk, meg betettem a műhelybe a borulás után kiszerelt fiókrendszer faanyagát. Szegényt - bár fedett helyen volt - betemette a hó, és mivel még vissza szeretném építeni, jobb neki, ha összeszerelés előtt kiszárad. Az új alkarészek között Bence is talált néhányat, ami épp hiányzott neki, azok hamarosan bekerülnek az ő autójába. Előtte azonban be kell fejezni Toyóst. A hátsó híd jobb oldalát még újra kellett szilentezni, és a gátló is a régi OME volt még. Nem volt egyszerű, mert a régi szilentek eléggé ragaszkodtak a lengőkarokhoz, úgyhogy legtöbbet ki kellett fűrészelni a házból. Az újakat betenni már jóval könnyebb volt, így most már szép új világ van az összes lengőkarban és panhardban. Meg persze a gyönyörű KONI Heaví Track Raid gátlók. Kíváncsi vagyok, mindez hogy fog kinézni Bamako után.
Mivel Toyósban sosem működött az olajnyomás óra, és ezzel nincs egyedül az LC-k között, a leggyakoribb hibára gondoltunk, vagyis hogy rossz a jeladó. Ámde hiába cseréltük ki, a helyzet nem változott, így mivel a kábelkötegek elvileg hibátlanok, az órában lehet a hiba. De ezt már ki nem szedjük a rajtig.

Szilent nájt - 2010 december 28.

Mi mással is töltené egy bamakós induló a karácsony körüli szabadnapokat, mint autó alatt fekvéssel. Hiába kezdi ugyanis az ember időben a felkészülést, valahogy mindig úgy alakul a dolog, hogy a végén besűrűsödnek a dolgok. Már csak 18 nap van a rajtig. Reggel ma is Bencénél kezdtem, ami egy kicsit elhúzódott. Történt ugyanis, hogy a hajnali mínusz tizen fokok elvették a Merci teherautó kedvét az indulástól, ráadásul a fék is fogta a hátsó kerekeket, amit csak járó motornál lehet oldani. Mindez azért volt a gond, hogy a teherautó egyben biztonsági zárként funkcionál a műhelyajtó előtt. Némi gondolkodás után átvágtuk a gordiuszit, hiszen volt nálunk egy LandCruiser. Kötelet raktunk rá, Toyós meg szépen elhúzta a 7,5 tonnás befékezett teherautót...
Így, hogy bejutottunk a műhelybe, már dolgozni is tudtunk. Kivettük az első lengőkart, de mivel abban teljesen rendben lévőnek találtattak a szilentek. Vissza is tettük. Kicseréltük az első panhard elég tropa szilentjeit, majd jöhetett a hátsó traktus. Lengőkarok és gátló ki, jöhetett a szenvedés. Ránézésre ugyanis a hátsó lengőkarok szilentjeit talán még a gyárban tették be, mindenesetre nagyon ragaszkodtak a helyükhöz. Azért végül sikerült kiműteni őket, helyükre pedig betenni az újakat. Ez sem volt olyan egyszerű, mint szerettük volna, a rövid lengőkarokba ugyanis 3 mm-rel szélesebbet küldtek, mint a hosszúba. Persze nem fért be. De jött az eszterga és máris pontosan akkora volt minden, amekkorának lennie kellett. Bal hátul helyére került az új gátló is, de mivel kifutottunk az időből, a jobb háta holnapra maradt.

Bútor-raktár - 2010 december 27.

Reggel csöngött a telefon, Butor csörgött, hogy van egy nagy halom 80-as LC alkatrésze, vigyem el, ha szükségem van rá, neki már úgysincs ilyen autója. Mivel tényleg elég sok, egy autóba nem fér be, vigyek utánfutót - mondta. Ehelyett inkább összefutottunk Bencével a Worldgate-ben, ő megbeszélte Lacival a megbeszélendőket, én meg feltölttettem az idei Bamako térképet a GPS-re. (Nem nagyon változott a tavalyihoz képest, illetve az én példányom például hibás is a mauritán határ mellett.) A Worldgate-ből elindultunk Csepelre, ami jó alkalom volt arra is, hogy a karácsonyra Zsófitól kapott GPS loggert kipróbáljam. Ezzel sokkal könnyebb lesz majd elhelyezni a fotóinkat a Google maps-en.
Négy körül kint voltunk a régi posztógyárban, ahol Butor egy Bamako flying circus feliratú Mercivel várt minket. Pityu, a törpe ezzel indul a 2011-es versenyen. A raktárban valóban ott hevert rengeteg alkatrész, amit végül is nagy nehezen beszuszakoltunk a két Toyotába. Igazából semmire nem volt szükségünk. Most már. Mert volt a dolgok között kormányszervó elektronika, amit nemrég cseréltünk, és sok pénzünkbe került. Két doblemez és egy homlokfal, amiket hogy kerestünk májusban. A szélvédő alatti lemezről nem is beszélve. Mert azt is kaptunk. Meg reléket, kapcsolókat, műszerfalat, fűtőmotorokat, üvegeket, műanyagokat, lámpákat, díszléceket, kédereket. Szóval most van rengeteg alkatrészünk - Toyósból is marad egy rakat - viszont már nincs rá szükségünk. Azt mondom, ne is legyen többet...

Hídavatás - 2010 december 22.

A minap meg akartam nézni, hogy áll az olajszint az első diffiben. Kitekertem a kitekerendőt és benyúltam a lyukon. Egy valamire való autóban ugyanis nem elektromos jeladók pásztázzák a szinteket, hanem soha el nem romló módszerrel lehet ellenőrizni a dolgokat. Bele kell nyúlni ujjal a trutyiba. Ha az kb fél centi8vel a betöltőnyílás alatt kezdődik, akkor van benne elég. Ha lejjebb, akkor nincs. Egyszerű, mint a faék. Nem is villog "check engine" a műszerfalon. Szóval a minap az előbb leírt technológiával igyekeztem meózni a megfelelő kenést, de a szép átlátszó olaj helyett rettentő szürke masszával találkoztam. Akinek van merev hidas autója, az tudja, nem jelent semmi jót, ha az egyik helyen lakó trutyi összekeveredik a másik helyen lakóval. Azért tettek közé szimeringet. Amikor viszont ez elfárad, jöhet a csere. Ha viszont már szétszedi az ember a hidat, akkor cserél benne, amit talál, mert legtöbbször úgyis ideje. Lehet persze csak egy tömítést cserélni, de akkor előbb-utóbb indul a láncreakció, valami más miatt kell szétszedni újra. Úgyhogy belehúztunk.
A híd bal oldalával nem volt gond, tömített, szép volt, de ha már szétszedtük ugye... Cseréltünk mindent. A jobb oldal viszont haláltusáját vívta. A féltengelycsukló zsírja összefolyt a diffiolajjal, az alsó függőcsapszeg csapágyból hiányzott 3 görgő. Ideje volt szétszedni. Toyós tehát kapott új csapágyakat, szimeringeket, tömítéseket, zsírt, olajat. Kicseréltük az összes tőcsavart és  kerékcsavart is. 10 óra munka volt, de végül jó lett. Mivel jól elment a nap, és Bencének volt még egy kis munkája, ráadásként ráhúztunk egy Yaris hengerfejezést. Elég vicces volt az LC után, minden olyan kicsinek tűnt...

Toyós utolsó útja - 2010 október 27.

Ennyi volt. Élt 15 évet. Védelmezőnk, a bordó karosszéria ma utoljára utazott egyet. Már nem saját lábán, hanem némi segítséggel, ahogy néha a megfáradt harcosok teszik. Megtette a magáét, felkerült egy teherautóra, és elindult az ismeretlenbe. Hamarosan megint targoncára került, emelkedett egy kicsit, majd végleg megpihent egy nagy kupac. Vashulladék tetején. Szomorú így látni valamit, ami nagyon a szívünkhöz nőtt, de hát mit kezdene az ember egy mindenhol görbe karosszériával? Mégsem állhat a kert végében az idők végeztéig. Az egyik sárvédő majd felkerül a garázs falára, emlékként és emlékeztetőként. Meg aztán hátha megosztja emlékeit narancssárga utódjával. Idejük lesz rá. 2011-ben nem szándékozunk még csak egy karcot sem ejteni rajta, nem hogy fejre állni vele. Remélem, sok-sok éven át lesz hű társunk, bármerre is menjünk vele a világban. Szóval bordó Toyós, béke poraidra.

Újra itthon - 2010 október 21.

Öt hónap. Ennyi telt el azóta, hogy nekiálltunk Toyós javításának, és kilenc azóta, hogy felborultunk. Persze tudtuk, hogy sokáig fog tartani, meg azt is, hogy nem lesz egyszerű, de akkor is nehéz volt nélküle. Kihagytuk az összes idei versenyt - na jó, Zsófi azért jól kifigyelte Lustee-ék taktikáját. Autóhiányban szerencsére nem szenvedtünk, eleinte még volt a Blazer, aztán amikor eladtuk, jött anyu kölcsön Wagon R+-a (na ezt hogy kell helyesen írni?) aztán meg maradt a motor, mint végső megoldás. Viszont ma este Bence áthozta Toyóst. 95%-os állapotban van, de már lehet járni vele. Tegnap este Zolikánál járt futómű állításon. Milliméterre stimmel minden. A borulásban tehát szerencsére semmi fő dolog nem sérült. Már a karosszérián kívül, de abból könnyű rátenni egy másikat. Előtte a hátsó hídba bekerültek a szimeringek, szóval mint az új. A cserélt váltó is szépen muzsikál, minden sebesség hibátlanul kapcsolható végre.
Hogy akkor mi nincs még kész? Cserélni kell a szélvédőt, nincs még CB, az időközben megérkezett tolatókamerát is be kell kötni, mint ahogy a pótféklámpát is. Elöl nincs fent a szélesítés, mert a jobb oldalit még meg kell csináltatni egy műanyagossal, és nincs jobbos ablaktörlőnk sem, mert az a boruláskor elfáradt szegény. Szélvédőcsere után vissza kell menni Gomezhez egy kis fényezésre, mert az ablak körüli kis pörsenéseket csere közben ugyan megszüntetik, de a méhecske-színt nem tudják visszavarázsolni. Lesz még okmányiroda-látogatás is, mert kell egy új matrica rendszám előre. Most úgy van ott rendszámunk, hogy a bordó motorháztető rendszámos darabját kiflexeltük, és úgy, lemezestől felragasztottuk előre. Hátul is van némi rendszám-gond. A bordó bódén az egyik ködlámpa helyéről kapott áramot a világítás, a rendszám meg az ajtóba volt becsavarozva. Na ezt most nem akarom, így szeretnék kis rendszámot hátra, amit nem takar ki a pótkerék. Meglátjuk, mit szól hozzá a hatóság.
A lényeg viszont, hogy Toyós ismét itt áll a garázsban, Még egy kis munka, aztán jöhet Afrika. Az egyetlen gondom, hogy olyan szép most, hogy legszívesebben letakarnám, és soha ki nem vinném esőbe, hóba, porba, sárba. Pedig ez lesz a sorsa szegénynek.

Osztálytalálkozó - 2010 szeptember 21.

A 80-as Toyota a legjobb, ez nem vitás. Afrikában legalábbis még mindig ezt tartják a legnagyobb becsben, de ha az ember megnéz egy német hirdetési oldalt, akkor egy jó állapotban lévő '95 körüli J8 ára annyi, mint egy jócskán 2000 utáni egyéb típusnak. Nem csoda hát, hogy a Bamakoba készülők közül is sokan szeretnének ilyet maguk alá. Néhányan nem csak álmodoznak, hanem vásárolnak is. Egyikük meglátogatott minket Bencénél, így kisebb LandCruiser találkozót tartottunk a műhelynél. Lacinak nagyon szép autót sikerült találnia, ráadásul a ritka fajtából. Állófűtés, gyári mechanikus csörlő... Szép autó. Az egyetlen szépséghibája, hogy állapotához és felszereléséhez méltóan szabták az árát. Amire persze még rá kellett tenni egy kicsit itthon is, ami még rendben is lenne, csak hát az a fránya regadó. Egy nyolcvanasra ez egymillió fölött van, úgyhogy szegény LC valószínűleg Maliban talál magának új gazdát.
Toyósba közben visszakerült a műszerfal és a teljes belseje. Egész autó kinézete van, ráadásul minden működik benne. Vagy rajta. A duda mondjuk elég karcos, mert az a szalag, ami átvezeti az elektronokat a gombtól a kormányoszlopra megsérült, és nem tudjuk, meddig tart a javítás. Viszont valószínűleg nekünk van egyedül olyan nyolcvanasunk az országban, amelyikhez van négy gyári kulcs...
Rendelgetünk is rendületlenül mindenfélét. Például LED-es belső világítást, talán nagyobb fénye lesz, mint a gyári tetőlámpának. Ha nem, akkor vissza csere. Kész lett közben a fényezés is, Gomez nagyon szépen eltalálta narancsot. Biztos ilyet használ az FKFV is... Furcsa, hogy mindkét tükör megvan, és egyik sem törött, még csak nem is remeg. Rég volt ilyen. Ja, és jó hír, hogy fél év állás után a motor is rögtön beindult... Folyik viszont a hátsó híd, úgyhogy megint jöhet az alkatrész-beszerző körút. Rendel hátsó szimering, két fékcső előre a szervóhoz, mert ott valami nagyon furcsa dolgok voltak. Előre kell két csavar a kasztnitartó bakhoz, hűtőrács, klímaszűrő,  szóval van még hiány. Egy kis kedvcsinálónak pedig elvittem a 2010-es Bamako film első 15 percét Bencének, aki ott is hagyott csapot-papot. Negyed órára bezárt a Bozsóki építőanyagkereskedés.

Romos elektromos - 2010 augusztus 28.

Az a nagy helyzet, hogy amikor anno megvettük Toyóst - és ennek ugye már másfél éve - Péter és Öhlerék is mondták, hogy az elektromos részét nézzük jól át. Már az első bamakos felkészítés során kiműtöttek Józsiék jó pár méter kábelt a gépsárkányból. Konkrétan három működésképtelen riasztó volt benne. Amikor az egyik elromlott, egyszerűen beszereltek egy másikat. Amit persze mindig elrontott az előzőből maradt egy-két zárlat, úgyhogy jöhetett a következő. Már akkor gond volt a reflektorokkal, elégtek relék, ez nálunk is megesett a 2010-es versenyen. Nem jó dolog egy szál tompítottal bóklászni a vaksötét marokkói éjben.
Szóval tudtuk, hogy a kábelezést át kell nézni. Ezt egyrészt úgy oldottuk meg, hogy tettünk Toyósba egy hibátlan, 24 szelepesbe való, gyári kábelköteget. Na jó, kicsit nagy szavak, lévén az új kasztniban mindez benne volt... Az is igaz, hogy mindez csak a tűzfalig tartott, onnan előre ,űr a régi káosz uralkodott. Illetve a régi káosz helye, mert ugye minden karosszériaelemet kicseréltünk. Már hogy Bence kicserélte, és a káoszban is rendet vágott. Amikor meglátogattuk, kábelhalmok fetrengtek mindenfelé, állítólag nem is kell visszatenni. Pedig lassanként jön az összerakósdi, mert közeleg a nyár vége.
Bence rendet tett az extrák között. Minden relé egy helyen, ismét működik a csörlőnk, aminek a vezérlését egy előző szerviz alkalmával lazán elcsípték a szerelők, csináltunk egy kapcsolótáblát az összes kütyünek. Onnan kapcsolhatók az első és hátsó fények, az inverter, a GPS táp, a CB, szóval rend lesz az utastérben. Na meg persze a motortérben is. Megtaláltuk a központi diffi kábelét is a műszerfal mögött, már csak egy kapcsolót kell szerezni hozzá. Ahogy néztem, nem lesz egyszerű. persze lehetne újat venni, de valahogy nem adnék érte huszonezer forintot.

Autónak látszó tárgy - 2010 augusztus 10.

Első ránézésre már egészen úgy néz ki, mintha... Vagyis nagyjából ott tartunk, ahol a hasznaltauto.hu-n azok az autók, melyek "kis sérüléssel, összes alkatrésszel" várnak új gazdára. Kívülről összelapátolják a sok alkatrészt, de hogy alatta mi van, az csak akkor derül ki, ha felnyitjuk a motorháztetőt. Persze mi nem akarunk senkit becsapni. Annál is kevésbé, mert hogy csak magunkat tudnánk ugye. Ha az ember karosszériát javít, akkor nem tehet mást, mint hogy összerakja az egészet, igazgatja, kalapálgatja, amíg minden a helyére nem kerül. Aztán szétszedi, és elviszi fényezni. Majd megint összerakja. Nos most ott tartunk, hogy minden a helyére került, aztán ismét le, és most a fényezőnél szépül a homlokfal, a sárvédő és még néhány apróság. A doblemezek viszont már végleg a helyükre kerültek. El is kezdtük visszaépíteni a motortér onnan leszerelt darabjait, ami így egy-két hónap távlatából nem is olyan egyszerű. Még szerencse, hogy ott van Bence LC-je, és amikor elakadunk, át lehet menni lesni egy kicsit. Gond csak akkor van, ha olyan dolog akad a kezünkbe, ami a 24 szelepes motor sajátja, azokat a tartozékokat ugyanis csak fotókon tudjuk keresgélni.
Furcsa dolog történt viszont közben, mert Toyós megnőtt. Igaz, nincs még benne minden, hiányoznak az ülések, száraz a tank és nincs benne a pótkerék sem. Mindezek valamelyest alacsonyabbá teszik majd, ami nem lesz túl nagy baj. Toyós jelenleg 204,5 centi magas. A garázsunk meg 206. Ha van egy pók a plafonon, már elütjük beálláskor. Bence megmérte, 7 centivel vagyunk magasabbak az ő autójánál, pedig abban is van 5 centi emelés. Még jó, hogy nem akartam betenni az új kasztnihoz kapott 3 centis emelőpogácsákat. Nem férnénk be a garázsba.

A király új ruhája - 2010 július 20.

Toyós második neve mától Méhecske. Legalábbis Zsófi már így hívja. Pedig ő még nem is látta egyben. Külön-külön persze igen, de az új bódé az új alvázon mégiscsak másként mutat. Mégpedig elég jól :) Eddig sem volt kicsi, csak lapos. Most meg már magas is. Persze még hiányzik belőle néhány dolog, mint például az ülések, gázolaj, pótkerék és hasonlók. Meg persze a kasztni eleje. De azért már kezd közelíteni a versenysúlyához. Szóval ránézésre úgy tűnik, hogy magasabb lett az autó, mint volt. Talán kinyúltak a rugók, hogy nem volt rajtuk terhelés... Amúgy megmértük Bence gyári rugóit és Toyós OME rugóit. 2-2 mm különbség van köztük átmérőben elöl-hátul. Toyós vastagabb. Vagyis vélhetően erősebb is. Persze lehet, hogy csak a magasság miatt ilyen, mert 50 mm-rel hosszabb ugye, mint a gyári rugó.
Ilyeneket méricskélünk hát, miközben a kocsi kezd valódi autóformát ölteni. Az is igaz viszont, hogy kicsit bambán állok még mellette mindig, mert olyan más. Mert ugye bordó autónk van (volt), ez meg narancssárga. És bár tudom, hogy ugyanarról a kocsiról van szó alapjaiban - és ezt szó szerint is lehet érteni -, azért mégiscsak olyan, mintha teljesen más lenne. Azt hiszem, el fog tartani egy kis ideig, mire összeszokunk. Az viszont biztos, hogy ha kész is lesz, be nem viszem porba-sárba. Most olyan szép, új minden.
Elhoztuk a fényezőtől a doblemezeket is. Azt ugye nem kaptam a német bódéval, itthon vettem. Homokfúvattuk, aztán ment a fényezőhöz. Tényleg olyan, mintha új lenne. A gond csak az, hogy kicsit régen szedtük szét, és már nem nagyon emlékszünk arra, hogy mi hol volt rajta. Még szerencse, hogy van egy másik "mintaautó" az összerakáshoz. Azt is látjuk viszont, hogy a hátsó hídból folyik az olaj, ami vagy azért van, mert lelazultak a dolgok, ami a borulást tekintve elképzelhető, és a csapágy is lóg, vagy azért - és ez a valószínűbb -, mert elengedett a szimmering. Úgyhogy megvan a következő projekt. ha kész a kasztni, jöhet a futómű. gyakorlatilag új autó lesz. AMi letakarva bekerül a garázsba, és még esőben sem viszem ki többet. (Bamakoban nem esik ugye...)

Festés, mázolás - 2010 július 8.

Aki csak a műhely felé jár, és látja az üres alvázat, megkérdezi, miféle hatalmas szörnyeteg ez. Valahogy nagyobbnak tűnik üresen, mint Bence odakint álló autója teljes életnagyságban. Mi persze mindig mosolygunk ezen. illetve mosolyogtunk egészen addig, amíg neki nem álltam az alváz szépítgetésének. Hiába néz ki úgy, hogy alig van felülete, egy napig tartott, mire az összes rozsdát, pörsenést ledrótkorongoztam róla. Másnap kézremegés, szünnap. Amimkor már ismét tudtam fogni, jöhetett az ecsetelés. Először az egészet szépen zsírtalanítottam, aztán jöhetett rá az alapozófesték. A felújításhoz a Body termékcsaládot választottam, a Totallux forgalmazza Budakalászon. Ez jól is jött, a műhely úgyis Csillaghegyen van.
A festékvásárlást összekötöttem egy kiruccanással Dunaharasztiba, ahol csináltattam új fékcsöveket. Ennek egyik oka az volt, hogy a régi gyári méretű volt, a futómű viszont emelt. Most, hogy az alvázat csak a saját súlya nyomta lefelé, a fékcső teljesen egyenes volt, minden ráhagyás nélkül. Egy teljes kirugózáskor, vagy ha esetleg elemelkedünk az útról valami bukkanón, ki is szakadhat valamelyik végén. Így most 5 centivel hosszabb. Fém védőréteg is került rá. Ullrichék mondták a borulás után, hogy elszakadt a fékcsövük, és nem tudtak megállni a kanyar előtt. Nem tudom, így volt-e, de nekünk már nem fogja egy kő eltépni.
De vissza az ecseteléshez. A két réteg alapozóra jött még három festék, úgyhogy az egész alváz olyan, mint az új. A bódé alját közben Bence vette kezelésbe. Az is megkapta a teljes tisztítást, alvázvédelmet, meg egy réteg gumirücsit, ami majd - elvileg - védi a kövektől az alvázvédő réteget, meg talán zajt is szigetel. Így állunk hát, lassan felkerülhet a kasztni az alvázra, és akkor Toyósnak egész autó kinézete lesz megint.

Kormányváltás - 2010 június 28.

Nem arról van szó, hogy csatlakozunk a "monnyonle!" kórushoz. Bár az is igaz, ők kicsit elhallgattak az utóbbi hetekben, lévén akinek eddig kiabáltak, már nincs miről lemondania, így most csak azoknak lehetne kiabálni, akik eddig kiabáltak, szóval teljes a káosz a tüntetésszervező bizniszben. Ennek persze örülünk, mert Híradó különkiadások helyett van idő Toyós dolgaival foglalkozni. A mi kis kormányváltásunk már tavaly elkezdődött, mert az itthoni versenyeken a nagy melegben kezdett lemorzsolódni a kormány. Ráadásul elengedett a ragasztás is, így kicsit forgott körbe-körbe a vázon. Eredetileg még az idei Bamako előtt meg akartam csináltatni, de aztán mégis úgy gondoltam, hogy majd a verseny után. Vadonat új kormánnyal nem lett volna szívem bemenni a susnyásba. Így utólag nézegetve a borulás képeit, jó döntés volt... Na szóval most viszont jó sok idő is volt minderre, lévén nem nagyon van szükség rá jelenleg. Bence jól lekapta a helyéről, bár nem adta magát könnyen. Azért vigyáztunk, nehogy új légzsákot is kelljen venni. Nézegettem a neten a kormányjavítókat, és végül egy kisbéri manufaktúra tetszett meg. A Hunyadi Járműkárpit postán is fogad megrendelést, vissza is küldi a kész kormányt, ráadásul jóval olcsóbban és gyorsabban dolgoznak, mint a legtöbb fővárosi társaság. Szóval most már szép új és hibátlan bőrkormányt tekergethetek majd. Utólag persze okosabb az ember, ha újra csináltatnék, akkor kérnék rá kis sárga csíkot középre, és a "fogás helyére" olyan lyukacsos fajta bőrt. Na mindegy, majd legközelebb.

Minden egy helyen - 2010 június 24.

Nem hagytuk abba az építést, csak Bencének is sok a dolga, és nekem sem nagyon van időm. Jövő héten ráadásul még kevesebb lesz. Ma viszont mindketten ráértünk, így elmentünk Toyós új ruhájáért. Parrag Sanyiék voltak olyan kedvesek máig kerülgetni a raktárban, de ennek már vége. Felpakoltuk a narancssárga csodát és átvittük a műhelybe. Most tehát már minden egy helyen. Na jó, majdnem. A lámpák még a boltban vannak, a két doblemez homokfúvás után a fényezőnél. De ez minden. A motor, az új váltó és a felújított osztómű ismét az alvázban. Megvettük az olajakat, mindenhol friss kenőanyag lesz. Gyártunk egy póttankot is, hogy ne kelljen kannázni Afrikában. A pótkerék helyére békésen befér egy 100 literes póttank.
Szóval haladunk, és előbb-utóbb talán el is készülünk :) Mandák Jani beszerezte az összes hiányzó alkatrészt, csavarokat, szimeringeket, szilenteket, meg ami még kellett. Azt még viszont ki kell találni, hogy mitől húzott jobbra a borulás után. Ezzel az egyetlen gond az, hogy mindezt csak azután tudjuk elkezdeni, hogy ismét összeraktuk a kocsit. Amikor ugye nehezebb lesz szerelgetni, de hát ez van. Reméljük, hogy egy futómű állítás megoldja a gondokat. Az alváz ugyanis a helyén van.

Nagybevásárlás - 2010 június 2.

Azért jó, ha az embernek vannak barátai. És a barátnak is. Így aztán el lehet jutni a barát olyan barátjához, akinek hátul a fészerben fekszik egy jó állapotú Toyota váltója. Is. Meg sárvédője, motortartó bakja és persze mindkét oldali doblemeze. Az egyetlen szépséghiba, hogy nem a mi színünk, de hát ez nem meglepő, és ennek is igencsak örülni kell. Nekiindultunk hát az országútnak Bencével, hisz egészen az osztrák határig kellett mennünk. Odalent Tibi várt minket, aki egy marcona külsejű, ámde igen játékos rottweiler. Mivel az eső szakadt, annyira nem örültünk annak, hogy Tibi szó szerint ugrált örömében, de nem sok esélyünk volt elkerülni az ázott kutyabundát. Hamarosan befutott Tomi is, és nekiálltunk szétszedni a szebb napokat látott 80-ast. Négy órába telt, mire megszabadítottuk mindattól, amit el akartunk hozni. Utána fél órába, mire mindezt behajtogattuk az Astrába. ilyenkor derül ki, hogy mekkora is egy 80-as Toyota. A sárvédője például pont olyan hosszú, mint amilyen egy Astra csomagtartója, ledöntött ülésekkel. Csakhogy ezen kívül nekünk még két doblemezt és egy szintén nem kicsi váltót is be kellett tennünk. Valahogy sikerült. Alkudni sajnos nem nagyon, így aztán jó néhány nullával kevesebbel indultunk hazafelé, mint amennyivel elindultunk. Viszont most ott sorakozik a műhelyben szinte minden, ami kell, hogy végre ne bontsunk, hanem építsünk. Mindenesetre a motor-váltó-osztomű kombó lassan visszakerülhet az autóba. A doblemezeket, zárhidat még fújni is kell. mert amit vettünk szürke, az új kasztni belseje viszont fehér. De haladunk, és ez a lényeg.

Rossz hírek - 2010 május 25.

Bence tegnap felhívott telefonon. Sajnos rossz hírrel, amit majd inkább személyesen, mert látnom kéne. Ma délután kimentem hát hozzá, ahol a munkaasztalon egy darabokra húzott váltó várt, ám néhány olyan "aprósággal", amelynek elvileg és rendeltetésszerűen nem kellett volna külön téblábolnia a váltóházban. Nos a diagnózis a következő: az egyes fogaskerekében van három pöcök, amelyből kettő eltört, kiesett a helyéből és vándorútra indult odabent. Elméletileg persze lehetséges, hogy néhány szabadon mozgó fém alkatrész ne tegyen semmi kárt odabent, de nekem nem volt ilyen szerencsém. Két pöcök tört ketté, tehát összesen négy darabot kellett volna találnunk. Az egyik a mágnesen volt, a másik a váltóház alján, a harmadik pedig már akkor előkerült, amikor leengedtük a váltóból az olajat. A negyedik viszont sehol nem volt, illetve vélhetően az alakult át azzá a fémporrá, ami még az olajban volt...
Ezzel még mindig együtt tudtunk volna élni, de sajnos a csoportkerék egyik fogaskerekének fogából is letört egy darab. Ami már nem olyan jó móka ugyebár. Viszont azt legalább már tudjuk, hogy miért volt nehéz egyest kapcsolni, és hogy miért dobta ki már a végén a fokozatot. Ja, és mivel a pöckök nélkül a kettes szinkrongyűrűket is féloldalas terhelés érte, tehát nem teljes felülettel próbáltak szinkronizálni, legalább az is kiderült, hogy miért volt néha gond a másodikkal. Amit viszont megold majd, ha pótoljuk a hiányzó pöcköket. A helyzet az, hogy így utólag végiggondolva a dolgot vélhetően már ilyen váltóval mentünk Bamakóba. Sőt, mivel amikor megvettem az autót, már akkor is volt vele ilyen gond, talán már Péterék is. Azért szép a váltótól, hogy ilyen állapotban elgurult huszonezer kilométer versenyt.
Gondolkodunk a megoldáson, mert a csoporttengely nem olcsó dolog. Ráadásul az még mindig nem oldja meg a gondokat, hiszen ha az ember szétszed egy váltót, akkor illik kicserélni a csapágyakat, és hipp-hopp több százezer forintnál tartunk - csak anyagárban. A másik lehetőség venni egy komplett, bontott váltót. Ha van. De nincs.

LEGO - 2010 május 21.

Az önerős autójavítás hátránya, hogy az embernek nincs minden nap ideje arra, hogy órákat töltsön szerelgetéssel. Nekem híreket kell mondanom, Bencét meg időről időre elszólítja egy-egy építkezni vágyó. Így volt ez ma is, mindketten csak délután tudtunk szerelőkesztyűt húzni. Adás után én még kimentem Budaörsre az új kasztnihoz, hogy elhozzam belőle a bakokat. A bordóból kiszerelteket végignézve ugyanis kiderült, hogy a három tavaly kicserélten kívül mindegyik eléggé elöregedett és kitöredezett. Az egyik hátsó teljesen el is szakadt. Az új felépítmény megvételekor viszont körültekintő voltam, mert elkértem az összes bakot is, ami így utólag jó döntésnek bizonyult. Mindegyik hibátlan, és ha összeadom a 12 bak árát, hát jóval százezer fölötti tétel az eredmény. Az első bakok darabja 25ezer körül van, és a szakadt hátsót sem adnák sokkal olcsóbban. Ráadásul a dobozban találtam egy komplett kasztniemelő szettet, vagyis 10 darab 3 centis alupogácsát. Ha ezeket beépítem, akkor még pont befér a garázsba. Az alvázat és a kasztni alját viszont könnyebb tisztán tartani. Majd meglátjuk, még nem döntöttem el a dolgot.
Bence estére összerakta az osztóművet, egy dolog tehát kipipálva. Én lekentem az alváz és a futómű összes rozsdafoltját oldóval, aminek áldásos tevékenysége nyomán most különböző méretű, fehér foltok tarkítják minden felé. Majd át kell kenni még egyszer, aztán lecsiszolni, alvázvédeni, illetve festeni. Ez az egyszerűbb dolog, mert a váltóba is bele kell nézni, az utóbbi időben nem szereti az egyest. Remélem, csak a rudazat. ha nem, akkor azért bajban vagyunk. Mindez csak a jövő héten derül ki, most hosszú hétvége van, szusszanunk egyet.

Osztódunk - 2010 május 20.

Most már tényleg igaz Flinstone-mobil áll a műhelyben. Motor, váltó nélkül. Ha más nem is, az biztosan mutatja a kiszerelt alkatrészek súlyát, hogy az alváz úgy 15 centit emelkedett. Elég vicces lenne, ha így maradna, és Toyós még nagyobb monstrumként térne vissza a közutakra. Na jó, azért nem lenne az sem túl jó, mert nem férne le a garázsba.
Elkezdtük közben összeírni a szükséges alkatrészeket. Sajnos a lista nem rövid, és bár biztos lesz olyan, amit ki lehet váltani nem gyári alkatrésszel - csavart, anyát például - , de a nagy részét újat és Toyotát kell rendelni. Ami pedig nem olcsó mulatság. Néhány dolgot igyekszünk bontottat találni, például motortartó bakot és a törött csatlakozók helyére másikat.
Bence közben nekilátott szétszedni az osztóművet, ami akkora riadalmat okozott nekünk a Bamako második napján. Már ott, Barcelonában megvettük a szükséges szimeringet, de azóta sem cseréltük ki. Mindenki azt mondta, hogy amíg nem feltétlen szükséges, ne szedjük szét olyan helyen, ahol nem biztos, hogy tisztán lehet összerakni. Több kárt okoz némi bejutott homok, mint amennyit egy eresztő tömítés. Ha már viszont kicseréljük az első kihajtásnál, ugyanezt tesszük a hátsónál is, mert ha arra gondolok, hogy mindig a leggyengébb láncszemnél romlanak el a dolgok, akkor valószínűsíthető, hogy most a hátsó tömítést nyomná ki az olaj legközelebb. hát most nem fogja. Az osztómű szétszedésének van egy olyan haszna is, hogy kaptunk némi rálátást arra, hogy mennyit is futhatott valójában az autó. Egy LC-nél ez sosem biztos, de a látottak alapján reálisnak tűnik a jelenlegi 280,000 km körüli futás.  Ami ennél a típusnál nem sok. Német és angol internetes oldalakon gondtalanul hirdetnek 500,000 km-t futott példányokat, amelyekhez még nem kellett hozzányúlni.

Választás - 2010. május 19.

Mire ma kiértem, Toyóson már nem volt ruha. Bence és édesapja pont akkor emelték le a sérült bordó bódét. A dolog annyira nem volt egyszerű, mert a targonca elakadt egy murvakupacban, így menteni kellett. két terepjáró is volt a közelben - na jó, csak másfél -, így nem volt nehéz kötelet és egyéb kellékeket találni. A targonca pillanatok alatt kiszabadult az apró kövek fogságából, Toyós fele pedig hirtelen egy ponyva alatt találta magát. Azóta ott várja, hogy mi történik majd vele. (Valakinek egy sérült balkormányos bódé "olcsóért"?)
Az autó alja - motor, váltó, osztómű az alvázban ácsorgott a négy keréken. Elég fura látvány így az egész, amolyan Frédi-Béni autó benyomását kelti. A bontás ezzel még nem ért véget, mert a motor és csatolt részei hamarosan kikerülnek eddigi helyükről. Ennek több oka van. Az egyik, amit már írtam, mégpedig az, hogy szerelni kell őket. A másik pedig, hogy ahogy nézzük, az egyik oldalon a motortartó gumibak elszakadt, cserélni kell. A másikon pedig maga az alvázra hegesztett fémbak repedt meg. Ezt viszont csak úgy lehet javítani, ha a motor nincs a helyén.
Az üres alvázat már felülről is jól szemügyre tudtuk venni, így előtűntek olyan hibák és sérülések, amelyek amúgy nem látszanak. Eltört két csatlakozó. Egy a hátsó diffi házában, a másik az osztóművön. Elvileg nem nagy gond egy csatlakozó csere, itt azonban kicsit más a helyzet. Mindkét helyen a diffizár visszajelzőjéről van szó, a csatlakozók beletörtek a házakba. Ez egyiket - a diffin lévőt - ugyan védi egy fémlap, de úgy tűnik, a marokkói kövekkel nem tudott megbirkózni. nem csoda, Lustee-ék Patroljának küszöbét is behorpasztotta egy felpattanó kő. Az osztómű tettején lévő csatlakozó meg vélhetően a borulás közben sérült meg.
Elszakad két kasztnitartó bak is, és sok szilentet is cserélni kell a futóműben. A zárhíd alapjaiban jó állapotban maradt meg, bár a két oldalsó, fényszórókat tartó része elég amortizált. Az egyik fele elszakadt, a másik meg elgörbült. Bence gőzborotvával jól lemosta azt, mai még az alvázban volt, aztán betoltuk a műhelybe további vizsgálatra. Talán rájöttünk arra is, hogy mitől nem az igazi a kormányszervó. indulás előtt átnézték, és bár sikerült javítani rajta, a hatásfoka jóval gyengébb, mint például Bence vagy Butor autójában. A sebességfüggő rásegítést vezérlő elektromos valamiből kijövő két vezeték közül az egyiken egyáltalán nincs szigetelés, és eléggé oxidálódott is. Vélhetően nem tökéletes így a vezetés. Remélem, ha ezt megjavítjuk, akkor a kormányt sem kell mindig olyan erővel tekerni, mintha autópályán száguldoznánk. Lesz munka.

Darabokban - 2010. május 18.

Nem is nehéz szétszedni egy autót. Az ember kiszedi a csavarokat, és kész... Na jó, ennél azért egy kicsit bonyolultabb, meg az sem árt, ha némi rendszert viszünk a bontásba, különben nem lesz egyszerű összerakni. Érdemes a csavarokat is szekciónként gyűjteni, és nem mindent szétdobálni. Toyósból ma kikerült a hátsó fiókrendszer. A fiók még ép volt, de a tartója több sebből vérzett. Az elszabadult pótkerék elég nagy pusztítást végzett, a csavarok mindenfelé kiszakadtak a fából, úgyjogy jobbnak láttam nem csak egyszerűen kiszedni a rekeszeket, hanem teljesen szétcsavarozni az egészet. Ha majd visszakerül a másikba, úgyis új helyekre kell mindent visszatenni. Ha visszakerül. Elég nehéz ugyanis a sok fa odabent, és így olyan nagy lett a Toyota belmagassága, mint egy mikrobuszé. Bence azt mondja, Simsont már vitt benne állva. A fiókos megoldás viszont nagyon praktikus, mindent el lehet pakolni szépen, rendben, és ha az ember ledönti a hátsó üléseket, akkor két ember kényelmesen tud aludni az autóban. Van tehát pro és kontra is.
Kikerültek az ülések, a kardánbox, némi szőnyeg és kárpit. Lekerültek a doblemezek, a zárhíd, egy rakat elektromos berendezés, a csörlő vezérlése és persze mindaz, ami eredetileg a doblemezeken van. Meglazítottuk az összes kasztnitartó bakot, és megnéztük, mennyire könnyen lehet azt leemelni az alvázról. Úgy tűnik, eléggé.

Kezdődik! - 2010. május 17.

Nekiálltunk. Sokat gondolkodtunk azon, hogy kivel/hol csináltassuk az autót, végül arra jutottunk, hogy részben magunk fogunk neki. Persze egyedül nem mernénk belevágni, így megkértük az Aquincum Racing frontemberét, Bozsóki Bencét, hogy ugyan már olajozza össze magát a kedvünkért. Bence rögtön igent mondott, már csak az időpont volt kérdéses, de az "esős évszak" beálltával az is elérkezett. Az építőipar ilyenkor időjárási szünetet tart, hát van idő mással foglalkozni.
Hogy miért döntöttünk így? Több oka van. Az egyik az, hogy az autónak nem csak a külsejét akarjuk rendbe tenni, hanem a verseny alatt megfáradt technikát is. Második nap eleresztett ugye az osztómű szimering, törtek csatlakozók, sok mindent át kell kábelezni és a váltó sem áll a helyzet magaslatán. Olyan helyet kellett tehát találni, ahol akkor lehet nekiállni az utóbbiaknak, amikor nincs fent a bódé. Egy karosszériás viszont nem fog váltót szerelni és viszont. Jó karosszériást Székesfehérváron ajánlottak, oda viszont már nem vittem volna lábon az autót, és az új karosszériát is le kellett volna juttatni valahogy. két autómentős fuvar árából meg sok alkatrészt lehet venni... Bencéhez el tudok menni minden nap, Fehérvárra meg azért macerásabb naponta leugrani. A saját kétkezi szereléssel meg sokat is lehet tanulni, ráadásul egy szívvel- lélekkel összerakott autó biztos meghálálja a törődést.
Ma tehát átvittem Toyóst Bencéhez, és mivel gyerek volt még az idő, neki is láttunk. mivel Zsófi is átjött, hat kéz állt neki a bontásnak. Sikeresen kinyitottuk mind a négy ajtót, amiből eddig csak egyet tudtunk használni. igaz, a jobb hátsó csak flex-szel nyílt... Így viszont ki tudtuk szabadítani az összes GPS-antennát, amelyeket eredetileg ezen az ajtón át vezettünk ki a tetőre, és amelyek mostanáig az LC fogságában búslakodtak a garázsban. a munkának meg is lett az eredménye, néhány óra alatt szinte mindent leszedtünk az elejéről, mielőtt magára hagytuk, és elindultunk haza.

Van karosszéria - 2010. április 17.

Hosszú kutatás után végre kijelenthetem, van karosszéria. 1996-os, német, és előző életében túlméretes járműkísérő volt. Ennek köszönhető élénk narancssárga színe, amivel önmagában nem lenne baj, de a kék díszítések sajnos nem ragasztottak, hanem fényezettek. Így aztán elég nehéz lesz egyszínűvé tenni szegényt. A legvalószínűbb az, hogy fólia kerül rá. Úgyis akartam tenni rá, hogy védjem a fényezést. A lényeg viszont az, hogy a kasztni maga jó állapotú, tetőablakos, nincs rajta rozsda. Az eleje ugyan hiányzik, így kell még vennem két doblemezt és egy jobbos sárvédőt is. Na meg lámpákat, és ha igazán szép végeredményt szeretnénk, akkor a homlokfal néhány darabját is, bár az javítható. Igazából a doblemezek is, de inkább veszek másikat.
Az autóvásárlás egyébként végül elég kalandos lett, mert pár nappal azelőtt, hogy a német kasztnit elhoztuk volna kiderült, hogy Magyarországon is van két balkormányos autó. Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy egy hét alatt sem lehetett megnézni, mert mindig volt valami hasfájás a másik oldalon. Közben százezerrel emelkedett is az ára, így aztán hagytam az egészet, és inkább maradtam a biztosnál. Ráadásul ez évjáratban is stimmel, és manuális váltós, tehát pont erre az alvázra való. Persze megoldható lett volna az automata átépítése is, de azért mégiscsak az eredeti a jobb. Ráadásul ebben benn van a teljes pedálsor, a kormányoszlop, a műszerfal, szóval ha már ott tartunk, akkor nagyon gyorsan össze lehet majd rakni.

Felfordult világ- 2010 január 24.

Ez volt az a nap, amelyiken elhagyott minket a szerencse. Tan-Tan mellett jártunk, a várostól úgy 30, az aszfaltúttól 2 kilométerre, amikor felborultunk. Az egész olyan, mint egy lassított felvétel. Vagy az ember agya működik ilyenkor hihetetlen gyorsan, de egy másodperc alatt annyi mindent tud végiggondolni, hogy ha alapban is ilyen tempóval pörögne, 3 perc alatt lehetne megírni egy emelt szintű érettségit. Mindez, a lassított felvétel szerű élmény egészen addig tartott, amíg be nem robbant mellettem az oldalüveg, onnantól minden valós időben történt. Sokáig az sem tartott, 2 másodperccel később már minden csendes volt, csak mi lógtunk a biztonsági övek szorításában.

A Toyota jobban sérült, mint mi, nekünk ugyanis tényleg semmi bajunk nem lett. Az autó megvédett, ennek azonban ára volt. Kitört a szélvédő, a bal első és hátsó ablak, nem volt egy ép elem a karosszérián, az A-oszlop több helyen megrogyott, és ez csak az elsőre és nagyon látható sérülés volt. Tudtuk, hogy ha elkezdjük szétszedni, sok más "apróságot" is találunk majd.

Lényegében ekkor kezdődött a "nagy autóátalakítás" - szabadon az ABC után.